Felsőbb ​algebra

Egye­te­mi ​ma­te­ma­ti­ka­ok­ta­tá­sunk­ban az al­geb­ra ok­ta­tá­sa je­len­tős he­lyet kap, ami össz­hang­ban van e tu­do­mány­ág­nak a ma­te­ma­ti­ka egé­szén belül el­fog­lalt he­lyé­vel. In­do­kolt tehát az a tö­rek­vés, hogy az al­geb­ra ta­nul­má­nyo­zá­sát a le­he­tő­sé­gek­hez mér­ten elő­se­gít­sük. Ezt szol­gál­ja a jelen könyv­nek – a Szov­jet­unió egye­te­mei és ta­nár­kép­ző fő­is­ko­lái al­geb­ra­tan­köny­vé­nek – ma­gyar nyel­ven tör­té­nő ki­adá­sa. A for­dí­tás az ere­de­ti­nek 1959-ben meg­je­lent ha­to­dik ki­adá­sa alap­ján ké­szült, he­lyet kap­tak azon­ban benne egyes pa­rag­ra­fu­sok a lé­nye­ge­sen el­té­rő ko­ráb­bi ki­adá­sok­ból is, így a fi­zi­kai al­kal­ma­zá­sai miatt je­len­tős Hur­witz-té­tel (42. §), va­la­mint Fro­be­ni­us té­te­le, amely a komp­lex szá­mok és a kva­ter­ni­ók ki­tün­te­tett sze­re­pét vi­lá­gít­ja meg (I. füg­ge­lék). Szük­sé­ges­nek mu­tat­ko­zott ezen­kí­vül egy kom­bi­na­to­ri­kai alap­is­me­re­te­ket tar­tal­ma­zó rövid füg­ge­lék­kel ki­bő­ví­te­ni a köny­vet, ami le­he­tő­vé teszi a benne fog­lalt anyag meg­ér­té­sét csu­pán a kö­zép­is­ko­lá­ban meg­sze­rez­he­tő is­me­re­tek­re tá­masz­kod­va. A könyv fel­öle­li a ma­gyar tu­do­mány­egye­te­mek ma­te­ma­ti­ka-ta­nár­sza­kos és ma­te­ma­ti­kus­hall­ga­tói által az első két fél­év­ben el­sa­já­tí­tan­dó al­geb­rai is­me­re­te­ket, va­la­mint a to­váb­bi fél­évek al­geb­ra­anya­gá­nak te­kin­té­lyes ré­szét. Bi­zo­nyá­ra szá­mot­te­vő se­gít­sé­get fog tehát nyúj­ta­ni az em­lí­tett hall­ga­tók­nak és mind­azok­nak, akik az al­geb­ra iránt akár ön­ma­gá­ért, akár pedig a ma­te­ma­ti­ka más ága­i­ban ját­szott sze­re­pe foly­tán ér­dek­lőd­nek.